http://magyarorszagregifenyeben .8x.hu

ADJON AZ ISTEN SZEBB JÖVÖT!!

ÜDVÖZLÖM

 

Széltérkép

TRIANON 1920

Trianon a világ történelem egyik legnagyobb szégyene, igazságtalansága és kegyetlensége! Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés jó lehetőséget adott az ország polgári fejlődéséhez. A kétközpontúvá vált birodalom súlypontja kezdett áthelyeződni Magyarország (Hungary) egyesített, csillogó, európai nagyvárosába, Budapestre. Később csak "régi jó békeidőkként" emlegetett közel fél évszázad köszöntött az országra. Az ország élvezte és elviselte az egy birodalomhoz való tartozás előnyeit és hátrányait. Akarva-aratlan részesévé vált a nagyhatalmi küzdelmeknek. Amikor 1914 nyarán eldördült a végzetes szarajevói pisztolylövés, amely kioltotta Ferenc Ferdinánd trónörökös életét, Magyarország belekeveredett a nagyhatalmak hegemonikus törekvéseiért folytatott, világméretűre duzzadt háborúba. És amikor ezt a 4 évig tartó öldöklő küzdelmet az Ausztria-Magyarország (Austrian-Hungary) szövetséges hatalmak elvesztették a legyőzöttek sorsában Magyarországnak is osztoznia kellett. A diadalmas győztesek a legnagyobb árat fizették: "Igazságot Magyarországank! Justice to Hungary!" Igazságot Magyarországank! Justice to Hungary! "A Párizs melletti Trianon kastélyban aláírt békeszerződés értelmében az ország elvesztette területének több, mint 2/3-át, lakosságának közel 2/3-át! Ezzel Magyarország egy európai nagyhatalom egyre súlyosabb és szuverénebb részéből az európai kisállamok sorsának részese lett. Önálló ország, de olyan helyzetben, amely kiszolgáltatta a nagyhatalmak akaratának. Számára legfeljebb csak az ügyes lavírozás maradt az ellentétektől előbb látszólagosan, majd egyre nyíltabban szaggatott európai erőtérben. Trianonban megtagadták a népek önrendelkezési jogát, így a Wilson emlékirataiban megismételt elveket is, amelyért állítólag az Entente hatalmak harcoltak. Végső fokon a trianoni béke még súlyosabb állapotokat teremtett, mint amelyet orvosolni akartak, ugyanis, az utódállamok 42 millió lakosára mintegy 16 millió más nemzetiségi jutott." A győztes nyugati nagyhatalmak a nyugalom biztosítására törekedtek, amelyben learatahatják győzelmük gyümölcseit. Ebben pedig nem Magyarország, hanem a versailles-i békeszerződésben létrehozott új középállamok láncolata látszott számukra biztosítéknak. Magyarországgal nem sokat törödtek. A régi szövetségesek pedig erejüket veszítették, egyelőre nem jelenthettek külpolitikai támaszt Magyarországnak. Egészen addig nem, amíg fel nem támadt a német nagyhatalom egy agresszív diktátor Hitler vezetésével. Látszólag az volt a kérdés, hogy vissza a régi szövetségeshez vagy belekerülni a másik hatalmi táborba. A történelem nem adta meg a választás igazi lehetőségét. A konzervatív magyar politika pedig nem merte vállalni a német agresszióval való nyílt szembefordulás kockázatát. Így került bele Magyarország a még az elsőnél is szörnyűbb második világháborúba, s megint a vesztes oldalán. Az ár pedig megint nagy volt. Minden remény feladása Trianon igazságtalanságainak akár részleges orvoslására is és egyben valós függetlenségünk elvesztése. A végzetes német befolyást 1945-től felváltotta a végzetes szovjet akarat. A nagyhatalmi tömbök küzdelmében akár akarta az ország, akár nem, megint a rossz oldalra került. Mozgásterét ismét a nagyhatalmak közötti erőegyensúly, titkos és nyílt megegyezések határolták körül. S ebből sem politikai rafinériával, sem az 1956-ban véresen levert, hősies forradalommal nem tudott kikerülni. Hogy ez megváltozzon, ahhoz az egyik nagyhatalomnak össze kellett omlania. "Történelmi Magyarországtól elcsatolt részek. A világ történelem legnagyobb szégyene, igazságtalansága és kegyetlensége Trianon!" "Trianon the universal history great disgrace, unjustice and cruetly!" Történelmi Magyarországtól elcsatolt részek A világ történelem legnagyobb szégyene és kegyetlensége Trianon! Trianon A trianoni békeszerződés The Mouring Peace "Trianoni igazságtalanság! - Igazságot Magyarországank! Trianon unjustice! - Justice to Hungary!" Trianoni igazságtalanság! Igazságot Magyarországank! Trianon unjustice! Justice to Hungary! Az új rendszer és az ország nemzetközi elimserése a békeszerződés aláírásától függöt. 1920 elején a francia külpolitika irányítása Alexandre Millerand (Milran) miniszterelnök-külügyminiszter kezébe került, aki elkésett terveket szövögetett valamiféle új, Magyarország központú közép-európai egység létrehozásáról. E kedvezőnek látszó változás élénk visszhangot keltett Budapesten. Magyar-francia tárgyalások kezdődtek azzal a reménnyel, hogy "Magyarország Franciaország keleti politikájának fő pillérévé" válhat. Horthy Miklós kormányzó Miklós Horthy Hungary governor Gróf Teleki Pál miniszterelnök (1879-1941) Count Pál Teleki prime minister (1879-1941) Trianoni kastély, ahol a nagyhatalmak eldöntötték Magyarország feldarabolását Versailles - Castle Trianon (France) A budapesti francia főmegbízott Horthy és a kormány több tagja előtt kijelentte, hogy a kísérőlevelet a francia kormány úgy értelmezi, mint amelyben Franciaország "felajánlja jószolgálatait, hogy elérkezzünk a békefeltételek etnikai igazságtalanságainak jóvátételéhez." A békeszerződés nagyon keserű pirulájának enyhe francia megcukrozása után a magyar kormány kéviselői 1920 június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban aláírták a magyar békeszerződést. Magyarország számára ezzel jogilag is véget ért a háború, "mely más országoktól eltérően nem 1918 őszéig, hanem 1920 márciusáig tartott, amikor a románok kívonultak a Tiszántúlról. A Horty által március közepén kinevezett Simonyi-Semedam Sándor kormányának külügyminisztere, Teleki Pál az új helyzetnek megfelelően részletes irányelveket küldött a Párizsban tárgyaló magyar megbízottaknak. Mindenekelőtt a határmenti, többségükben magyar lakosságú területek megtartása érdekében szerették volna módosítattni a békeszerződés tervezetét, de a már korábban kijelölt határok megváltoztatására sem a franciák, sem az angolok nem voltak hajlandóak. A békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa 1920 máj.6-án véglegesnek nyílvánította a magyar békeszerződést. Mivel a magyar békeküldöttség az előre elkészített diktátumhoz képest semmiféle változtatást nem tudott elérni, ezért Apponyi máj.17-én visszaadta megbízatását, ismételten rámutatva, hogy "nem Magyarország régi területeivel szemben fennálló történelmi jogából indultunk ki - nem mintha ezt a jogot kétesnek tartanók, nem mintha nem tiltakoznánk lelkünk egész erejével minden olyan beállítás ellen, amely évezredes birtoklásunkat igazságtalannak minősíti - mi az érdekelt népek jogaihoz ragaszkodtunk, amikor népszavazást követeltünk. Ezt az utat azért választottuk, mert az ellentétek minden lehetőségét kerülni akartuk egy önmagában vitán felül álló és hatásában páratlanul működő elvnek alapulvételével, mert azt is kijelentettük, hogy előre alávetjük magunkat az érdekelt népek szabad akaratnyílvánításának..." Magyarország számára nem maradt más, mint a kegyetlenül igazságtalan békeszerződés aláírása. Némi csalóka reményt nyújtott, hogy a békeszerződés szövegéhez Millerand a békekonferencia elnöke, egy kísérőlevelet mellékelt, melyben kijelentte, hogy "Szövetséges és Társult hatalmak... nem feledkeztek meg arról a gondolatról, amely őket a határok kiszabásakor vezette és foglalkoztak azzal az eshetőséggel is, hogy így megállapított határ esetleg nem felel meg mindenütt teljesen a néprajzi vagy gazdasági kívánalmaknak. " 1920 június 4 a magyar nemzet gyásznapja Trianoni fáklya 1920 june 4, Trianon Trianoni igazságtalanság! Igazságot Magyarországank! Trianon unjustice! Justice to Hungary! 1920 június 4 a trianoni békeszerződés aláírása a magyar nemzet gyásznapja, melyről így írt a korabeli tudósító: "A budapesti templomokban ma délelőtt megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomrú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették... Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat a kincses Kolozsvárt, a Székelyföldet, a Rákocziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert... A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A trianoni béke értelmében a Magyar Királyság területe (Horvátország nélkül)282000 négyzet km-ről 93000 négyzet km-re csökkent. Lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra apadt. Bár az elcsatolt területek nagy részének lakossága nem magyar nemzetiségű volt. Az új határok mélyén belevágtak a magyar nemzettestébe. Ennek következtében 3,2 millió magyar került a szomszéd országok határai közé, tehát a Kárpát-medencében élő magyarság több mint 1/3-a, s ennek fele az új határok mellett zárt tömbökben élt. Ez azt jelenti, hogy lehetett volna az etnikai, nemzetiségi elvnek megfelelő, igazságosabb határokat húzni, a győztesek étvágya azonban csillapíthatatlan volt. Csehszlovákia kapta Észak-Magyarország (Felvidék-North-Hungary-Highlands) és Kárpátalja 63000 négyzet km területét 1072000 magyar lakossal. Romániának adták Erdélyt (Transylvania), valamint a Tiszántúl és a Bánság (Banate) keleti felét, azaz 102000 négyzet km-t, 1664000 magyar lakossal. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (Yugoslavia) a Bánság (Banate) nyugati felét, Bácskát, Dél-Baranyát és a Muraközt kapta 21000 négyzet kmterületben 465000 magyar lakossal. Ausztriához csatolták az Őrvidék (Burgenland) 4000 négyzet km-nyi területét 26000 magyar lakossal. Az ország területi megcsonkítása mellett a békeszerződés csupán 35000 főben állapította meg a magyar haderő létszámát, ezenkívül jóvátétel fizetésére kötelezte Magyarországot. Trianon Teleki Pál kormánya Pál Teleki cabinet Teleki Pál miniszterelnökségének első hónapjaiba a Magyar Királyság társadalmi és politikai rendjének törvényes megalapozására törekedett. Ez hihetetlenül nehéz feladat volt, hisz az ország irtózatos nyomorban élt. Az 1914 nyarától 1920 tavaszáig tartó csaknem 6 éves háborús állapot. A súlyos területi, s egyben gazdasági veszteségek, a menekültek áradata, akik évekig vasúti vagonokban laktak. Az egymást követő vörös, mjad fehérterror, melyek következtében szinte kibékíthetetlenül fordultak egymással szembe a magyar társadalom különböző csoportjai, súlyos társadalmi és politikai feszültségeket okoztak. S épp csak elkezdődött a maradék Magyarország talpra állításának nehéz munkája, máris újabb nemzetközi bonyodalom kavarta fel az amúgy is izgatott kedélyeket. 1921 márc.26-ánnagyszombaton késő este váratlanul Szombathelyre érkezett IV.Károly, aki többször is jelezte visszatérési szándékát, s a trianoni békeszerződés aláírásának napjána követekzőket hozta Horthy tudomására:"Mint Magyarországnak törvényesen és alkotmányosan megkoronázott és felkent királya, ki semmiféle jogáról le nem mondott és ennek következtében minden kötelességének is tudatában van, akarok az ország egyesítésének és újrafelépítésének munkájában részt venni... a királyi hatalom gyakorlását minden körülmények között mentől előbb, lehetőleg még ez év folyamán kezembe kívánom venni..." Az egyes európai royalista körök ígéretében bízó és támogatásában reménykedő király lépése még magyarországi híveit is meglepte. Megérkezése után IV.Károly tárgyalt a szintén Nyugat-Magyaroszágon tartózkodó Teleki miniszterelnökkel, aki ezt követően húsvét vasárnap a fővárosba indult, hogy tájékoztassa Horthyt a volt uralkodó érkezéséről. A király azonban előbb érkezett meg Budára, majd négyszemközt tárgyalt a meglepett kormányzóval, aki a felelős politikusokkal együtt azt vallotta, hogy az adott nemzetközi körülmények közt lehetetlen a király visszatérése. Ezt erősítette meg a nagyhatalmak ápr.3-i jegyzéke, melyben erélyes hangon szögezték le, hogy nem tűrnek el semmiféle Habsburg restaurációt. Ugyanakkor a szomszéd országok részleges csapatmozgósításokat rendeltek el, s az esemény meggyorsította egymás közti tárgyalásaikat. 1921-ben Csehszlovákia (Czechoslovakia), Románia (Roumania) és Jugoszlávia (Yugoslavia) létrehozta Magyarország (Hungary) elleni szövetségét a kisantantot. A volt uralkodó látva a körülményeket ápr.5-én visszautazott Svájcba (Switzerland). Az első királypucs megrázta az országot, tovább fokozta a legitimisták és a szabad királyválasztók ellentétét, s elmélyítette a már régóta érlelődő kormányválságot. Így az események idején félreérthető magatartást tanúsító legitimista Teleki Pál benyújtotta lemondását. Trianon Az elcsatolt részek magyarsága Kisebbségvédelem Defence minorities A Párizs (Paris) környéki békék során Wilson elnök javaslatára az új határokat megállapító békeszerződések mellett kisebbségvédelmi szerződésekben biztosították az egyes nemzetiségek jogait, amit a győzteseknek, így Csehszlovákiának (Czechoslovakia), Romániának (Roumania) és Jugoszláviának (Yugoslavia) is alá kellett írniuk. Jellemző, hogy ezt az utóbbi kettő csak hosszas huzavona után tette meg. A szerződés ugyanis a nemzetiségi jogok biztosítása alatt azt értette, hogy elismerik a nemzetisieket teljes jogú állampolgároknak, sőt bizonyos közös (kollektív) jogokat is biztosítanak számukra, mindenekelőtt az anyanyelv használata és oktatása terén. Ez utóbbi kapcsán megfogalmazódott az anyanyelvi iskolák méltányos állami támogatásának gondolata is. Jogsérelem esetén a nemzetiségiek a Népszövetséghez fordulhattak panaszukkal. Trianon Osztrák Köztásaság és Őrvidék Republic Austrian and Burgenland Őrvidék címere Burgenland crest Őrvidék - Burgenland Ausztria 1919 szeptemberében írta alá a békeszerződést, mely szigorúan megtiltotta Németországgal (Germany) való egyesülését. 1919-20-ban a szociáldemokrata-keresztényszociális koalíció demokratikus társadalmi és politikai változtatásokat hajtott végre. 1920 nyarán azonban felbomlott a két párt együttműködése, s bár az októberi választáson előretörtek a keresztényszocialisták a többséget nem tudták megszerezni, így kisebbségi kormányt alakítottak. 1920 októberében fogadták el Ausztria demokratikus alkotmányát. A Nyugat-magyarországi területekkel Ausztriához csatolt 26000 magyarnak nem volt ereje megfelelő nemzetiségi szervezeteket alakjtani és nemzetiségvédő politikát folytatni. A fogyó iskolák és az egyházak igyekeztek a magyar nyelvet megtartani. Trianon Csehszlovák Köztársaság és Felvídék Republic Czechoslovakia and Highlands Felvídék címere Highlands crest Felvidék - Highlands Csehszlovákia (Czechoslovakia) létrejöttéért már az első világháború idején szívós harcot folytatott a cseh és a szlovák emigráció Masaryk vezetésével, aki a Csehszlovák Köztársaság első elnöke lett. Az 1920-ban elfogadott alkotmány értelmében a parlament gyakorolta a legfőbb törvényhozó hatalmat, melyet az ország lakossága demokratikusan választott. Csehszlovákia a demokratikus jogok gyakorlása mellett viszonylagos jólétet biztosított polgárainak, ugyanakkor megtalálta a módját, hogy nemzetiségeit szociálisan is hátrányos helyzetbe hozza. Vállalt kötelezettségeivel szemben különféle ürügyekkel megtagadta vagy megvonta az állampolgárságot a nemzetiségiek egy részétől, ugyanakkor az alkotmányban biztosított jogok csak az állampolgársággal rendelkezőket illették meg. Az alkotmány részét képező nyelvtörvény 20%-ban határozta meg azt a nemzetiségi arányt, mely fölött a hatóságok kötelesek voltak az ügyeket a kisebbség nyelvén is intézni. A 20% azonban az egész járásra volt értendő, ezért a magyarlakta területeken olyan új, észak-déli irányú "hosszúkás" járásokat alakjtottak ki, hogy a magyarok aránya lehetőleg ne érje el a törvényben megszabott alsó határt. Az nem számított, ha egyes település akár színmagyar is volt. Gondot okozott a csehszlovák nacionalistáknak a városi önkormányzat, melynek elve alapján a szlovákiai magyar többségű városok sokat tehettek volna nemzetiségük megőrzése érdekében. A hatalom azonban ennek is megtalálta az ellenszerét. Mivel a polgári demokrácia nem sérthette meg a városok önkormányzatiságának elvét, ezért 1922-ben a főváros Pozsony (Bratislawa), valamint Kassa, Ungvár, és Munkács kivételével valamennyi várost visszaminősítette nagyközségekké, melyeket már nem illetett meg az önkormányzat joga, s az adott járás részévé váltak. Mindezzel együtt megkezdődött a magyar iskolahálózat felszámolása. A magyar nyelvű oktatás engedélyezését nagyon magas tanulói arányhoz kötötték, s a magyar iskolák fenntartásához nem biztosítottak pént. Ugyanakkor korszerű szlovák iskolahálózatot alakítottak ki. A magyaroknak 31%-kal volt kevesebb iskolájuk, mint amennyi a hivatalos népszámlálás adatai alapján megillette volna őket. Sok magyar többségű községben csak szlovák iskola működött. A földreform során a jórészt magyar földbirtokosoktól kisajátított földet a helyi szlovák igénylők mellett a cseh és morva legionáriusoknak és az északról betelepített szlovákoknak adták, akiknek a számára az összefüggő magyarlakta területeken telepes falvakat hoztak létre, hogy az egységes magyar tömböket feltördeljék. Minden felsorolt nehézség ellenére a magyarság hozzáfogott intézményei létrehozásához. Magyar politikai pártok és szervezetek alakultak, s képviselőiket bejutatták a prágai parlamentbe, annak ellenére, hogy megválasztásukhoz 40%-kal több szavazatot kellett szerezniük, mint a "csehszlovákok." Az első csehszlovákiai magyar párt az Országos Keresztényszocialista Párt, már 1919-ben elkezdte tevékenységét, 1920-ban megalakult a Magyar Nemzeti Párt. E két párt az 1925. évi választáson Szüllő Géza, illetve Szent-Iványi József vezetésével 10 képviselőt és 6 szenátort küldhetett a parlamentbe. 1932-ben a fiatal Esterházy János gróf lett az Országos Keresztényszociális Párt vezetője, a Magyar Nemzeti Párt élére az akkor még liberális elveket valló Jaross Andor került. A két magyar párt az 1935. évi választásokon növelni tudta szavazóinak számát, 1936-ban pedig e két párt egyesülésével teljesült a felvidéki magyarság régi álma. Az Egyesült Magyar Párt elnöke Jaross Andor, ügyvezető elnöke Esterházy János lett. A parlamenti képviselőcsoport vezetője továbbra is a nagy tekintélyű Szüllő Géza maradt. Szvatkó Pál az általa szerkesztett Fábry Zoltán leleplezte a csehszlovákiai jólétről és demokráciáról terjesztett propagandát Fábry Zoltán leleplezte a csehszlovákiai jólétről és demokráciáról terjesztett propagandát Prágai Magyar Hírlappal a legjelentősebb csehszlovákiai sajtóforúmot biztosította a felvidéki magyarság számára. Trianon Fábry Zoltán leleplezte a csehszlovákiai jólétről és demokráciáról terjesztett propagandát Fábry Zoltán író leleplezte a csehszlovákiai jólétről és demokráciáról terjesztett propagandát. 1932-ben így írt az Éhség legendája című munkájában: "Ungvár. Főváros. Rengeteg új hivatalos épület kormányzósági palotától kezdve csendőriskolákig. Cseh hivatalnokok új házsorai és villái... Mögötte kezdődik Kárpátalja: a nyomor. (...) 1919 elején Kárpátalján nem volt egyetlenegy cseh sem, ma 30000-en vannak. És köztük nincsenek, nem lehetnek éhezők. Kolonizátorok. Egyetlenegy mindennél többet beszélő példa: Bátyu. A lakosság száma 2400. 95%-ban kisgayda és magyar. A falu lakosainak van 2000 hold földje, a gróf Lónyay birtok 3400 hold. Földbirtokreform. A földéhes magyarok szeme felcsillan, aztán elborul. Földbirtokreform címén a csehek lehozattak 75 légionista családot, ezek kapnak a Lónyay birtokból 3398 holdat ingyen vagy hosszú lejáratú kölcsönre, házakat is építenek nekik, gazdasági felszerelést is adnak nekik. A többiek tehát a magyarok kapnak összesen 2 hold földet 5000 koronáért temetőre!" Balogh Edgár, Prágában tanuló egyetemista kezdte szervezni a cseh főváros magyar diákjait, akik a Prágai Szent György Körbe tömörültek, s nyaranta a Felvidék (Highlands) magyar falvait járták, kutatva és erősítve a magyar nemzeti hagyományt. Ebből a mozgalomból alakult ki 1928-ban a Sarló, mely a magyarság megújulásának útmutatója akart lenni, felismerve azt a feladatot, hogy otthont és jövőt kell teremteni az idegen ország határai között is. Ez pedig csak az együtt élő népek szótértésével lehetséges. Hatalmas tévedésük volt viszont, hogy a csehszlovák polgári demokrácia arcpirítóan aljas nemzetiségi poltikájából kiábrándulva úgy gondolták, hogy a megoldás a kommunizmus által hírdetett nemzetiségi politika lehet. A sok egyéni és közösségi erőfeszítés nyomán magyar újságok, folyóíratok jelentek meg, s megszületett a csehszlovákiai magyar irodalom, áldozatos szerepet válalva a magyarságtudat, a magyar nyelv Trianon Az elcsatolt részek magyarságai Erdély nem volt soha Romániáé! Román Királyság és az erdélyi magyarság Transylvania never Roumania! Romanian Kinglike and Transylvanian Hungarians dish Erdély - Transylvania A Románia (Roumania) az I. világháború után, majdnem háromszorosára növelte területét. A nagy nemzeti siker azonban nem tudta elleplezni a súlyos belső ellentéteket. Jellemző, hogy 1919-1922 között 7 kormány váltotta egymást, mígnem I.Ferdinánd király ismét a háborús idők tekintélyes miniszterelnökét, Ionel Brătianut (olvasd:Jonel Bröteanu) bízta meg a kormányalakítással, aki mint a román liberalizmus vezéralakja 1920-ban ezeket mondta: "Nem nyugodhatunk addig, míg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddíg, míg Magyarországban az életképességnek a szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük." (Megjegyzésként: Brătianu szavaiból is kitünik, hogy Erdély soha nem volt Romániáé! Transylvania never Romania!). Az ország 1923-ban elfogadott alkotmánya szerint a törvényhozó hatalmat a király és a parlament gyakorolta. A végrehajtó hatalom pedig a parlamentnek felelős kormány kezében volt. Mindez együtt járt a választójog biztosításával, de megtalálták a módját, hogy a magyarság (és más nemzetiségek) esetében ezt korlátozzák, mindenekelőtt az állampolgárság megtagadásával. Ráadásul a választásokat példátlan törvénytelenség, megvesztegetés és erőszak jellemzete. A választókerületeket eleve úgy alakjtották ki, hogy ahol csak lehetett a magyar településeket románokkal vegyítették. A választói névjegyzékekből rendszeresen kihagyták a magyarok egy részét. Így sok magyarlakta vidékről is román képviselőt juttattak be a parlamentbe. 1921-ben elfogadott erdélyi földbirtoktörvény eleve a magyarokat sújtó, hátrányos megkülönböztetéseket tartalmazott. Elvették az egyházak, iskolák, községek birtokait, (amelyeket a mai napig is nem nagyon akarnak vissza adni a magyarságnak), s ezzel lehetetlenné tették a magyar művelődési és közintézmények, mindenekelőtt az egyházi iskolák fenntartását. A szlovákiaihoz hasonlóan magyarlakta területeken román telepes falvakat hoztak létre egészen az 1980-as évek végéig. A román alkotmány nem foglalkozott a nemzetiségek nyelvhasználatának kérdésével, így a későbbiekben a hatóságok tetszésük szerinti rendeletekkel korlátozták a magyar nyelv használatát. A bíróságokon 1921-től románul tárgyalták az ügyeket, s minden hatósági beadványt az állam nyelvén kellett megfogalmazni. A nyilvános helyeken megjelentek a felíratok: "Csak románul szabad beszélni." (Szerencsére a Székelyföldi magyarok meguszták és itten nem találkozott senki ilyen felírattal, de Erdély más megyéibe megjelentek pl. Kolozsváron) Az 1919-20-as tanévben 900 elemi iskolában szüntették meg a magyar nyelvű tanítást. Felszámolták a magyar nyelvű középfokú állami felsőoktatást és az 1920-as évek közepére megszüntették a magyar nyelvű középfokú állami oktatást is. A magyar egyházi iskolák anyagiak hiányában egyre nehezebben tudták biztosítani az oktatás feltételeit. Állami segélyt csak a szász és a muzulmán iskolák kaptak. Közben folytatodott a még meglévő magyar elemi iskolák felszámolása, melyeknek aránya 1938-ra az iskolahálózat 1%-ára zsugorodott, azaz a több mint 96000 magyar tanulóból csak 4500 tanulhatott az anyanyelvén. Az erdélyi magyar értelmiségiek és politikusok 1921-ben kezdtek szervezkedni. Ekkor jelent meg Kós Károly "Kiáltó szó" című röpírata, mely arra hívott fel, hogy az új körülmények között az erdélyi magyarságnak magára hagyatkozva kell létét biztosítania: "Dolgoznunk kell, ha élni akarunk és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk. De csak magunknak ezentúl, magunkért... 2000000 magyarra, mint fundamentumra akarjuk felépíteni az új keretek közötti nemezti autónómiánkat...!" 1921 januárjában a romániai magyarság Kolozsvárott összegyűlt képviselői kinyílvánították a magyarság minden rétegét tömörítő Magyar Szövetség létrehozásának szükségességét. Júniusban a kalotaszegi magyarság képviselői Bánffyhunyadon létrehozták a Magyar Néppártot, amely azonban csak helyi szervezet volt. 1921 júl.6-án Kós Károly és Jósika Sámuel báró vezetésével megalakult a Magyar Szövetség, mely a nemzetközi kisebbségi szerződésekben foglaltak alapján jogot formált a nemzeti összetartozás alapján álló politikai szervezet alakítására, s a romániai magyarság belpolitikai és Népszövetség előtti képviseletére. A román kormánypolitika számára azonban elfogadhatatlan volt ez az álláspont, ezért 1922 októberében betiltotta a Magyar Szövetséget. Ekkor azonban már működött az 1922 januárjában alakult magyar Néppárt és a februárban alakult Magyar Nemzeti Párt. Az adott körülmények között be kellett látni, hogy a nemzeti egység létkérdés, így 1922decemberében Kolozsvárott egyesült a két párt Országos Magyar Párt néven. Első elnöke Jósika Sámuel az ő halála után Bethlen György gróf és Bánffy Miklós gróf voltak a párt meghatározó vezetői. Az Országos Magyar Párt 1938 márc.31-i felosztásáig képviselte a bikaresti parlamentben a romániai magyarság érdekeit. Állandó harcot folytatott a magyar iskolákért és 15 alkalommal nyújtott be panaszt a Népszövetséghez. A királyi diktatúra bevezetése után az egyetlen engedélyezett politikai szervezeten a Nemzeti Újjászületés Frontján belül nyílott csak alkalom az újonnan létrehozott Romániai Magyar Népközösség tevékenységére, mely már csak formális lehetett. 1938-ban bevezetett új alkotmány már azt is kinyílvánította, hogy a román eredetű állampolgárok elsőbbséget élveznek. Miniszter pl. csak az lehetett, akinek a családja legalább 3 nemzedéken át román volt. Az ugyanekkor elfogadott közigazgatási törvény pedig úgy osztotta 10 tartományra az országot, hogy a magyarlakta területeket mindenütt románlakta területekhez csatolta. Mindezek ellenére a magyarság hatalmas erőfeszítéseket tett nemzeti önazonosságának megőrzéséért. A magyar egyházak és iskolahálózatuk nagy küzdelem árán, de fennmaradtak. A nemzeti tudat megőrzésében fontos szerepük volt a közművelődési egyesületeknek, könyvtáraknak stb. A magyar nyelvű sajtó és könyvkiadás, a romániai magyar irodalom: Áprily Lajos, Kós Károly, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Kemény János báró, Mikes Kelemen, Tamási Áron, Benedek Elek és társaik alkotásai mind-mind a magyarság megőrzéséért tett erőfeszítéseket az élniakarás és a jövő biztosíékai voltak. Ugyanakkor a kisebbségi sajtó szabadságát állandó zaklatással, sajtóperekkel korlátozták, s még a románok és magyarok közti megértést hírdető Krenner Miklóst is gyakran bíróság elé citálták. ennek ellenére mintegy 50000 példányban sikerült eljuttatni a magyar olvasókhoz a sokszínű Brassói Népújságot. Az igényesebb közönség olyan színvonalas romániai magyar folyóíratokat olvashatott, mint a Pásztortűz, az Erdélyi Szépmíves Céh munkáját segítő Erdélyi helikon, a Korunk és a Hitel. Trianon Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Délvidék Serbian-Croatian-Slovenian Kinglike and Vojvodina Délvidék címere Vojvodina crest Vajdaság címere Vojvodina crest Délvidék - Vojvodina Jugoszlávia (Yugoslavia) még a romániainál is eltérőbb kultúrális és vallási hagyományokat őrző népeket foglalt magába. A Szerbia (Serbia) vezetésével létrehozott délszláv államban szerb irányítás érvényesült. Kezdetben Pašić miniszterelnök, Jugoszlávia egyik megalapítója, majd az 1921-ben trónra lépő I.Sándor király összpontosította kezében a hatalmat. 1921-ben elfogadott alkotmány értelmében a törvényhozó hatalmat a király és a parlament gyakorolta, ugyanakkor a király kezébe került a legfelsőbb végrahajtó hatalom is. A Jugoszláviához csatolt terültek magyar lakosságát 1920-21-ben kezdte ébresztgetni Szabadkán (Subotica) néhány volt parlamenti képviselő. A titokban folytatott szervezkedés eredményeként 1922-ben Zentán megalakult az Országos Magyar Párt, mely 1929-ig, betiltásáig képviselte a magyarság érdekeit. Munkáját nehezítette, hogy az 1920-ban elfogadott választási törvény a magyarok tömegeit fosztotta meg a választójogtól. Az 1920-ban végrehajtott földreform határozottan magyar és német ellenes volt. A szinte kizárólag magyar és német birtokosoktól elvett földet a helyi szerbek és az ország déli vidékeiről hozott mintegy 20000 telepes család között osztották szét, akiket mindenekelőtt a magyar határvidéken telepítettek le. A jól termő bácskai föld parlagon maradt a kezükben, mert hiába kaptak berendezett lakásokat, munkaeszközöket olyanok, akik életükben először láttak pl. vasékét. A magyar kisebbség a vajdasági kisebbségi tömbben élők táblázatában Ethnic sructure of the Hungarian ethnic block in Vojvodina Vajdaság térképe Vojvodina map Az új délszláv államhoz csatolt egykori magyar területeken a világháború előtt 700 magyar iskola működött. Ebből 1920-ra csak 400 maradt. Egy 1920-as kormáynrendelet megszüntette a magyar középiskolák 90%-át a magyar szakiskolákat teljesen felszámolta. A magyar tannyelvű iskolákba, sőt még a nehezen kiküzdött belgrádi magyar tanítóképzőbe is magyarul alig tudó szerb tanárokat neveztek ki, így a tanítóképzősök a magyar nyelv és irodalom alapjait sem tudták elsajátítani. A magyar tanítóképzőt végzetteket elsősorban szerb vidékekre helyezték. A csehszlovákiai és romániai gyakorlathoz hasonlóan Jugoszláviában is bevezették az ún. névelemzést, ami azt jelentette, hogy azok a magyar gyerekek, akiknek a családi neve nem hangzott "magyarosan" nem járhattak magyar iskolába akkor se, ha csak magyarul tudtak. 1929 a királyi diktatúra bevezetése után a megmaradt magyar iskolák zömét is bezárták. A középiskolák közül csak a szabadkai főgimnázium és a zentai algimnázium maradt meg. A nemzetiségi elnyomatás ellenére a magyar ifjúsági szervezetek, így Belgrádban és Zágrában tanuló magyar egyetemisták egyesületei, a magyar egyházak és a magyar nyelvű sajtó, valamint az itt is megszülető magyar irodalom volt az, mely segített megőrizni a Délvidék magyarságát. Szenteleky Kornél, Herceg János, Csuka Zoltán és társaik munkásságának eredménye a magyar nyelvű újságok, folyóíratok és könyvek sora, a magyar szellem, öntudat és nyelv életben tartása. A délvidéki lapok közül meg kell emljteni az elsőként megjelenő Szabadkai Friss Újságot, mely kénytelen volt a nevét Szuboticai Újságra változtatni, majd a Bácsmegyei Naplót, mely az egész Délvidékre kiterjedve szállt síkra a magyarok jogaiért, s elsőként vállalta magára az irodalomszervezés feladatát is. 1922-től megjelenő színvonalas és sok olvasnivalót adó karácsonyi számaival. A folyóíratok közül 1928-ban indult a Vajdasági Írás, majd ennek megszűnte után 1932-ben a Kalangya és 1934-ben a Híd. Helyzetüket, feladatukat Szenteleky Kornél 1930-ban, így jellemezte: "Az állapotok nálunk a magyar szó és a szabad gondolat tekintetében napról-napra rosszabbak. A végén, sőt talán már hamarosan avval a bizonyos byroni mondással vigasztalódhatunk: a gondolkodás joga az utolsó menedékünk. (...) A mi feladatunk nem lehet szórakoztatás, muatványos bűvészkedés, a csepűrágók könnyelmű bohóckodása. Vissza kell térnünk a nagy példákhoz, amikor még hittek a leírt szóban, hittek abban az igazságban, amit hirdettek és vallottak, amikor az írástudók még az emberiség javát akarták és nem lettek kicsinyes érdekek hitetlen hűbéresei. (...) Írástudók vagyunk a holnap elhívatott építői. S akkor nem szabad megtagadni a földet, az időt, melyben építeni kötelességünk!" érdekében! Trianon Erdély és Trianon Transylvania and Trianon "Rekedt a hangom, mégis szól a dal: A Kárpátokban álmok ringatóznak, Bölcsővé lett a sötét ravatal..." Liszt Nándor: Erdély Erdély címere - Transylvania crest Erdély - Transylvania Az 1910. évi népszámlálás időpontjában az anyaország 9946000 főnyi magyarsága az össznépesség 54,5%-át jelentette. A háború előtti évtizedekben a magyarság számaránya az össznépességben állandó emelkedést mutatott, minthogy a magyarság, amely nagyobb mértékben volt proletár, mint a nemzetiségek, erősebben szaporodott azoknál. A helyzet Trianon után a magyarság kárára változott, mert az utódállamok erőszakos politikával a magyarság beolvasztását kisérelték meg. A magyar fajnép belső vándorlások útján való expanzív fejlődésnek lehetőségei a határsorompók következtében megszüntek, viszont az utódállamok történelmi tartományaiból erős bevándorlás indult meg az újonnan szerzett területekre. A hegylakó és erősen szaporodó románok a magyarlakta síkvidék felé való áramlása, olyan ütemű volt, ami az amúgy is hátrányos helyzet további súlyosbodását jelentette. Az agrárreformok és a magyar nyelvterületre történt idegen telepítések, olyan tényezők, melyek a magyarság természetes fejlődését akadályozták. A magyarság a háborús évtizedben országos viszonylatban mintegy 50000 fővel fogyott, ha az 1910-es és 1920-as adatokat állítjuk szembe egymással. Ugyanakkor a nemzetiségek száma hozzávetőlegesen 500000 lélekkel gyarapodott. Mivel az utolsó háború előtti évtizedben a magyarok száma 1293000 fővel emelkedett a háború és az országcsonkítás nélkül kétségkívül 1910-1920 között is gyarapodott volna ennyivel, így tehát az egykori államterületen élő magyarság a világháború és az ország megcsonkítása következtében közel 1500000 lélekre becsülhető veszteséget szenvedett. A román állam <="" b="" color="#457D3E"><="" b="" color="#457D3E">is közel annyi nemrománt kebelezett be új határai közé, mint románt és csak a régi területen élő románság tömegével tudta bizonyos mértékben majorizálni a neki ajándékozott milliiónyi kisebbségeket. Erdélyt (Transylvania) és a szomszédos területeket azon az alapon, hogy a románság csekély abszalut többséget alkotott a számbeli többség döntő erejére való hivatkozással Romániának ítélték. Azonban Magyarországot (Hungary) meg kellett volna hagyni teljes épségben, mert az anyaországban, nem számítva a társországokat, melyeknek teljes nyelvi autonómiájuk volt a többi nemzetiségek felett. A magyarság 54,5%-os abszalut többségben volt a többi nemzetiség felett. A legnépesebb kisebbségnek, a románságnak országos aránya csak 16,1% volt. Kitűnik az is, hogy a magyarul tudó nemzetiségek száma 30 év alatt jobban szaporodott, mint a más nyelven is beszélő magyarokké, ami ismét erős bizonyíték amellett, hogy a magyar népszámlálás a magyarul beszélő más nemzetiségűeket nem számította magyar anyanyelvűeknek. A románul is tudó magyaroknak csak igen kis része tartozott ahhoz a két vallásfelekezethez, mely a román anyanyelvűek, majdnem kizárólagos tömegét alkotta. Ellenben a románul tudó magyarok között 87,1%, olyan felekezetekhez tartozott, melyeknek semmi közük a románsághoz, közöttük semmiesetre sem lehetnek "magyarul tudó románok." <="" b="" color="#457D3E"> Trianon A visszatért Erdély Erdély nem volt soha Romániáé! The return Transyilvania to Hungary 1940-1944 Transylvania never Roumania! "Erdély ... e szóra mindent ráteszek, Hogy megnyerjem az élet győzedelmét, S jósolni tudjak, mint a váteszek." Liszt Nándor: Erdély Észak - Erdély - North - Transylvania 1940 őszén ismét lehullott a trianoni rabbilincs egy láncszeme. Visszakerült Szent István birodalmához 22 évi megszállás után a történelmi Erdélynek (Transylvania) és Kelet-Magyarországnak (East-Hungary) jelentős része. Erdély szerepéről Magyarország történetében nem kell külön szólanunk. A történelmi multat mindenki ismeri és éppem ezért égbekiáltó igazságtalanság ezen országrésznek több, mint két évtizeddel 1940 előtt való elszakítása. (Megjegyzés: És ugynaebből az okból még nagyobb égbekiáltó igazságtalanság volt, amikor 1844-ben másodjára is elszakították Észak-Erdélyt és a többi részeket is, melyek szintén a "Történelmi Magyarország szerves része volt!") E vidék természeti szépségében, bányászati kincseiben, idegenforgalmi jelentőségében, lakóinak néprajzában úgy gazdaságilag, mint idegenformailag egyik legértékesebb része volt Magyarországnak. Kultúrális téren a visszakerült erdélyi városok: Beszterce, Csíkszereda, Dés, Felsőbánya, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Máramarossziget, Marosvásárhely, Nagybánya, Nagykároly, Nagyszalonta, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szamosújvár, Szatmárnémeti, Szászrégen, Székelyudvarhely, Szilágysomlyó, Zilah e magyar városok mind a magyarságnak fellegvárai voltak a megszállás nehéz éveiben. De minden egyes felszabadult községünk 1-1 gyöngyszeme Szent István birodalmának. Mindig és talán a jelenben még fokozottabb mértékben fordul a magyar tudományos világ érdeklődése Erdély felé. Minden tudományág megtalálja itt a maga kutatási területét. Geológus, geopolitikus, archeológus, kultúrpolitikus, irodalmár, közgazdasági szakember, kisebbségpolitikus, szociográfus és egyéb tudományágak művelői. Közigazgatási szempontból is nagy feladatok várnak megoldásra e területen, mint például Székelyföldön a területi autonómia és Erdély más területein a nyelvi és kultúrális autonómiák. Szilágy megye, Kolzs megye, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód, Bihar, Szatmár, Máramaros és a székely vármegyék: Maros-Torda, Csík-Gyergyó-Kászon szék, Háromszék, Udvarhelyszékek történelmileg is "Erdély és a Történelmi Magyarország" egyik legérdekesebb közigazgatási egységei. Ugyanakkor azonban, amikor lelkesedve foglaltuk vissza a trianoni átok következtében erőszakkal lehasított megyéinket egy pillanatig sem szabad megszünnie, annak a kitartó munkának, mely Csonkamagyarországban ezidáig is folyt az elszakított területek érdekeiben. Ez érvényes a következő évtizedekre is, hogyha másodszor is visszaakarjuk kapni az elszakított területeinket a szomszédos országoktól, amelyeket 1944 után ujból elszakítottak az anyaországtól Magyarországtól! Erdélyben egy jelentős része értékes városokkal, ipari területekkel, továbbra is idegen megszállás alatt maradt. Erdély nagyobb része vagyis mintegy 58000 négyzet km terület román uralom alatt maradt. Közel 3000000 lakosság él e területen, magyarok, németek és románok. A következő adatok a még vissza nem került Erdély megyéit és területeit tünteti fel: Alsó-Fehér megye 3646 négyzet km, Brassó megye 1492 négyzet km, Fogaras megye 2444 négyzet km, Hunyad megye 7809 négyzet km, Kisküküllő megye 1727 négyzet km, Nagyküküllő megye 3337 négyzet km, Szeben megye 3619 négyzet km, Torda-Aranyos megye 3514 négyzet km, Krassó-Szörény 11074 négyzet km, Arad tjv. 112 négyzet km, Temesvár tjv. 85 négyzet km, Összesen: 38856 négyzet km, Csonka megyék: 18523 négyzet km.

 
ÉLJEN A MAGYAR

                     HIMNUSZ

SZABÓ GYULA -SZÓZAT

          SZÉKELY.HIMNUSZ

 

http://kepeimmagyargarda.8x.hu

http://marosvolgyhazafiak.8x.hu

http://magyarorszagmaihelyzete.8x.hu

http://egyazistenegyanemzet.8x.hu

http://szentkoronaradio.com

http://magyarorszagboldogasszony.8x.hu

 

 

kormend83@freemail.hu

erre kuldjétek amit látnátok

szívessen itt nálunk !!